Krízistanácsadás
Krízisintervenciós
tanácsadás során célom segíteni a rendezett lelkiállapot mihamarabbi
elérését, közvetlen segítséget kínálva a válsághelyzettel küzdőnek
az egyensúly visszaállításához.
Ez a tanácsadási forma rövid időtartamú, általában 4-5 találkozás
során az adott probléma megoldására koncentrálunk.
A görög eredetű szó jelentése:
„fordulat”, „válság”. A hangsúly a fordulóponton van: kiélezett,
embert próbáló helyzetet, időszakot jelent, amelyben döntést kell
hozni.
Krízisállapot, amikor valaki kénytelen
olyan váratlan körülményekkel szembenézni, amelyek lelki egyensúlyát
veszélyeztetik. Ennek fenyegető közelsége mindennél fontosabbá válik,
ezeket a helyzeteket sem elkerülni, sem megoldani nem tudja szokásos
problémamegoldó eszközeivel. A krízishelyzetben hozott döntés új
eszközöket igényel, mert a már meglévő megoldási utak, módok nem
elégségesek.
A véletlenszerű (akcidentális)
kríziseket egy adott időpontban hirtelenül megjelenő sajátos életesemény
váltja ki, megtalálhatóak benne a kudarc, a veszély és a veszteség
jellegzetességei. Ilyenek például:
- munkanélküliség krízise,
egzisztenciális krízis, teljesítmény és karrierkrízis (munkahelyi
stressz, munkaalkoholizmus, munkahelyi pszichoterror, kiégettség);
- válási krízis;
- erőszakos cselekmény átélésének krízise;
- súlyos betegség krízise;
- szeretett személy elvesztésének
krízise.
A fejlődési krízisek pedig olyan,
viszonylag hosszabb időszakok, amelyek során az élet más szakaszaihoz
képest gyorsabban jelennek meg változások.
Mindennek, ami növekszik, van egyfajta
alapterve; meghatározott időben meg kell történnie bizonyos részek
fejlődésének, majd végül ezek a részek egy működő egésszé állnak
össze. A személyiség fejlődése előre meghatározott lépcsőfokokon halad
keresztül, minden egyes újabb lépcsőfok a gyökeres nézőpontváltás
miatt, potenciális válságforrás. Fejlődéslélektani értelemben a krízis
itt inkább fordulópontot jelent; a fokozott sebezhetőség és a
megnövekedett lehetőségek sorsdöntő időszakát jelenti.
A fejlődési krízisre példák:
- gyermekkor fejlődési krízisei, kamaszkori válságok (identitáskrízis, teljesítménykrízis, autoritáskrízis, szocális gátlás);
- fiatal felnőttkor krízisei (leválás a származási családról, munkába állás, párválasztás, családalapítás, első gyermek születése);
- életközép krízise;
- női és férfi szerepváltozásokból eredő krízisek;
- időskor krízise.
A krízisben lévő ember sajátos
lelkiállapotba kerül, nem látja önmagát reálisan, gondolkodását,
érzelmi megélését beszűkültség jellemzi. A történések
felnagyítódnak, szorongás és veszélyérzet jelenik meg. Energiavesztett
térbe kerül, önbizalma megrendül, spontaneitása eltűnik. Mivel a
krízishelyzet megoldására nincs kidolgozott stratégiája, ez újabb
kudarchoz, végül reményvesztettség érzéséhez vezethet.
A krízis kétarcú: benne rejlik az intenzív fejlődés, egy fejlettebb egyensúlyi állapotnak a lehetősége, a küzdelem, a szenvedés árán („kreatív út”).
A másik lehetőség a tartósan hátrányos
pozíció esélyét rejti, ilyenkor az egyensúlyba kerülés valamilyen
diszfunkcionális működés árán valósul meg úgy mint, alkalmazkodási
zavar, szorongásos zavarok, depresszív tünetek, és még sorolhatnánk.
“A legnagyobb dicsöség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.” /Nelson Mandela/